Elődeink rendkívül hagyománytisztelő emberek voltak, ugyanakkor kissé babonásak is voltak. Hallottál már Luca székéről vagy a háromkirály-járásról? Mi összegyűjtöttük neked a téli hónapokhoz fűződő legfontosabb ünnepeket, népszokásokat és hiedelmeket.

DECEMBER      

Az év utolsó hónapját a magyar naptár Karácsony havának nevezi.

December 4. – Borbála napja. Szent Borbála a hajadon lányok pártfogója, ezért úgy tartották, hogy ha az e napon vízbe tett cseresznyeág kizöldül, a lány hamarosan férjhez megy.

December 6. – Szent Miklós püspök ünnepe. Tisztelete a Csallóközben már az Árpádok idejében meghonosodott, a Mikulás-járás szokása azonban csak a 19. században kezdődött. A csallóközi Mikulás szelíd, ősz szakállú, püspöknek öltözött öregember, aki a jó gyermekeket kosarából megjutalmazza, a rosszakat viszont virgáccsal megcsapkodja.

December 13. – Szent Luca napja. A Csallóközben is szokás volt a Luca-járás. A Luca csak férfi lehetett, aki fehér ruhába öltözött, arcát belisztezte. Kezében tollseprűvel vagy meszelővel járta végig a házakat. A család tagjait körülmeszelte, hogy minden bajt és betegséget elűzzön róluk. Ehhez a naphoz számos tilalom kapcsolódik: tilos a házból bármit kiadni, és varrni sem lehet, nehogy bevarrják a tyúkok fenekét.

Jellegzetes tárgy a Luca széke, mely Luca napjától egészen december 24-éig készült. A hagyomány szerint titokban, hét határ hétféle fájából kellett készülnie, vasszegek nélkül. Az elkészült széket annak készítője a kabátja alá rejtve elvitte az éjféli misére, s ha úrfelmutatáskor ráállt, meglátta róla a falu boszorkányát.

December 24. – Ádám és Éva emléknapja, melyet a népi vallásosság karácsony böjtjének nevez, hiszen a hívek ezen a napon egészen a vacsoráig böjtöltek, s vacsorakor sem kerülhetett hús az asztalra. Az asztalt az egész család együtt ülte körül, s az asztalra helyezett élelem mind az érkező esztendőt szimbolizálta. A lencselevesből, mákos csikmákból és öregbabból álló menüsor a jólétet és az anyagi gazdagságot jelképezte. A karácsony esti almát annyifelé vágták, ahány tagja volt a családnak. A közösen elfogyasztott alma az egymás közötti békét és a megértést biztosította. A vacsora után a család együtt virrasztott, s az ablak alatt mendikáló, azaz éneklő gyermekeket hallgatta, majd együtt mentek az éjféli misére. Az éjféli miséhez, szokatlan időpontja miatt, sok hiedelem kapcsolódik. Többek közt a szerelmi varázslatoknak is kedvezett. Azt tartották, hogy ha a miséről hazatérő lányok megkerülik a gémeskutat, s belenéznek, akkor a kút vizében megpillantják jövendőbelijük arcát. Szenteste a falu pásztorai trombitával, ostorpattogtatással köszöntötték a megszületett kis Jézust.

December 25. – Nagykarácsony ünnepe, Jézus Krisztus születésének napja. Ezen a napon az emberek régen csak templomba mentek, egyébként a házat a nagy ünnepre való tekintettel nem hagyták el. Hogy a család szerencséjét megőrizzék, még a rokonokat sem látogatták meg. Csallóköz-szerte szokásban volt, hogy a karácsonyi asztalt csak az ünnepek után szedték le. Addig az ételmaradékokat is gondosan megőrizték. Nem vitték ki a szemetet, nem is söpörtek, nehogy a házból kisöpörjék a szerencsét. Asztalbontás után a maradékot és a morzsát az állatoknak adták.

A karácsonyhoz kapcsolódik a betlehemezés szokása is, melyet a Csallóközben betlehemjárásnak neveztek. A négy szereplő, az angyal, a pásztor, a bojtár és az öreg már tíz nappal az ünnepek előtt megkezdte a falu házainak meglátogatását, hogy előadják a születés és látogatás történetét.

December 26. – Szent István első vértanú ünnepe. Másnap, 27-én ünnepli az egyház Szent János apostol emlékét. E két nap a népi hagyományban névnapi köszöntőalkalom volt, amikor a rokonok, barátok, ismerősök meglátogatták egymást, s köszöntőverseket mondtak.

December 28. – Aprószentek ünnepe. A heródesi gyermekgyilkosságok áldozatainak emlékét a népi hagyomány századok óta ünnepli. A Csallóközben még néhány évtizeddel ezelőtt is nagy kultusza volt az aprószenteki korbácsolásnak vagy vesszőzésnek. A vesszőző legény sorra járta a lányos házakat, s köszöntője elmondása után a ház lányait és asszonyait, hogy ne legyen kelés rajtuk, megvesszőzte. Cserébe a lányok szalagot kötöttek a korbácsára. Aki a legszebbet kötötte, az lett az első lány a faluban. Több helyen ekkor tartották a legényavatást is. Ilyenkor a tizennyolcadik évét betöltő fiút a falu legényei – a legénybíró és a legényhívó hadnagy jelenlétében – szertartásosan legénnyé avatták.

December 31. – Szent Szilveszter pápa emléknapja, az év utolsó napja. A csallóközi ember ezen a napon elment a templomba, hogy hálát adjon a jó Istennek egész éves segítségéért, és a kérje jövőbeli pártfogását. Szilveszter napján szokás volt a zajcsinálás, durrogtatás, kolomprázás és ostorpattogtatás.

JANUÁR

Az év első hónapjának régi magyar neve Boldogasszony hava, melyet Szűz Máriának szenteltek.

Január 1. – Újév napja és Szűz Mária ünnepe. Ezt a napot a csallóköziek is kiskarácsony napjának nevezték. Nagyon vigyáztak, hogy ezen a napon nő ne lépje át a ház küszöbét, s arra is, hogy elsőként mindig férfi kívánjon boldog újesztendőt. A lányok, asszonyok nem mentek ki, nehogy a szerencsét vagy az egészséget kivigyék a házból. Újév napján csak templomba mehettek. Nem fogyasztottak baromfit, nehogy elrepüljön a ház szerencséjével. Az ünnepi levest sertésből vagy marhából főzték, hogy egész esztendőben erősek, egészségesek legyenek.

Január 6. – Vízkereszt ünnepe, a háromkirályok napja. A Csallóközben ismert volt a háromkirályjárás. Három, fehér inget viselő legényke járta ilyenkor a falut. Fejükre papírkoronát illesztettek. Az egyik királynak fehér volt az arca, ő volt Menyhért. Gáspár barnára festette az arcát, míg Boldizsár Afrikát jelképezte. Házról házra jártak és szerencsét hordtak. A Duna menti falvakban a vízkereszt a molnárok napja volt. Vízkeresztkor szokták megáldani a házakat is. A pap kíséretével imádkozva körüljárta a házat, és szenteltvízzel, tömjénnel megszentelte azt. A szertartás befejezése után szentelt krétával fölírta az ajtó szemöldökfájára a szentelés évét és a három király nevét: pl. 20+G+M+B+15. Ezen a napon a csallóközi gazda megfigyelte az időjárást is: ha vízkeresztkor megcsordul az eresz, a télnek hamarosan vége, jó termés ígérkezik.

Január 22. – Vince napja. A paraszti nép ezen a napon az időjárást figyelte, s azt tartotta, ha Vince napján szép, derült az idő, akkor a borospince megtelik borral.

Január 25. – Pál apostol megtérésének napja. Ezt a napot a Csallóközben pálforduló néven ismerik. Vallási szempontból Pál apostol megtérését jelöli. A népi értelmezés szerint ez a nap a téli időszaknak körülbelül a fele, vagyis ezután már kifelé tartunk a télből.

Február 

Az év második hónapját a régiek Böjtelő havának nevezték, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint erre a hónapra esik. Az egyházi évben a farsang január 6-án, vízkeresztkor kezdődik, és hamvazószerdával ér véget. A népi hagyományban viszont a farsangolás a farsang utolsó három napján, farsangvasárnap, farsanghétfőn és farsangkedden zajlott. Ez volt a "farsang farka", amikor is a végeérhetetlen mulatozásé volt a főszerep. A farsangot a Csallóköz minden falujában megtartották, a mulatozás már vasárnap délután elkezdődött, s csak kedden éjfélkor fejeződött be. Ekkor még a harangok is megszólaltak, hogy jelezzék a negyvennapos böjt kezdetét. A keddi napot húshagyókeddnek is nevezték, mivel ezután már egészen húsvétig nem került hús a tányérra. Több faluban (pl. Tejfalun, Tárnokon, Nagyszarván) még ma is élő hagyomány a dőrejárásnak nevezett alakoskodó játék. A falu utcáit ilyenkor különös lakodalmas menet járja: mivel a dőrejárás résztvevői csak férfiak lehettek, a menyasszony szerepét is férfi tölti be. A menetet a vőfély vezeti, mögé sorakozik fel az ifjú pár a násznéppel és a zenészekkel. A menethez csatlakoznak különféle mesterségek utánzói, mint a drótos, a borbély vagy a hentes is. A medvetáncoltatók és a csökhúzó is az ifjú párral mulatoznak. A menet házról házra jár, és ahova beengedik, ott megvendégelik őket: sonka, tojás, kolbász, bor kerül a dőrék kosarába. Ha körbejárják a falut, központi helyre vonulnak, ahol elégetik a telet és a farsangot jelképező szalmakunyhót. A csallóköziek a nagyszombati föltámadási szertartásig szigorúan megtartották a nagyböjti előírásokat. Nem fogyasztottak sem húst, sem zsíros ételeket, s ilyenkor ún. böjti edényekben főztek. A környéken elterjedt és kedvelt böjti étel volt a kőtés, melyhez búzát csíráztattak, ledarálták, majd többször kimosták. Kevés liszttel besűrítették és nádszálakat szúrtak bele, majd megsütötték. A hamvazószerdát követő napot zabálócsütörtöknek nevezték, ekkor ugyanis, hogy a farsangi maradékokat elfogyaszthassák, szünetelt a böjt.

A februári jeles napokhoz az időjárással összefüggő megfigyelések is kapcsolódnak.

Február 2-a a katolikus naptárban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, mikor is a hívek a megszentelt, égő gyertyákkal körmeneten vesznek részt. Több csallóközi faluban vihar és villámlás esetén az e napon szentelt gyertyákat gyújtották meg, hogy elűzzék a vihart, a kenyérsütő lapátot és a fejszét pedig a legnagyobb villámlásokkor az udvarra hajították.

Február 22-én van Péter apostol antiochiai székfoglalásának ünnepe, a csallóköziek úgy tartották, hogy az e napon vetett gabona üszögös lesz.

Február 24-e Jégtörő Mátyás napja. Az e napra szóló mondás úgy tartja, Mátyás jeget ha nem talál, csinál. Tehát ha Mátyás napján olvad a hó és a jég, utána ismét fagy következik.