L. Horváth Katalin

A húsvét a vallási jelentésén túl a tavasz megújulásának, a természet újjászületésének és a termékenységnek az ünnepe is. Ehhez kapcsolódik szervesen a húsvéthétfői locsolkodás szokása is, mely manapság egyre inkább háttérbe szorul.

A csallóközi legények nem locsolkodni, hanem öntözni járnak. Dolgukat sietősen végzik, hiszen délre végezniük kell. (Otthon úgy tanultam, dél után már csak a húgyosok öntöznek.) Mondjuk nincs nehéz dolguk, hiszen a legtöbb helyen ajtót sem nyitnak a számukra.

Jól emlékszem, ahogy iskolás lányként izgatottan vártam az öntözőimet. Édesanyámmal együtt még vasárnap délután tavaszi díszbe öltöztettük a lakást: az aranyeső napsárga ágaira kifújt, viasszal díszített tojásokat akasztottunk és a konyhában piros tojást festettünk. A spájz sarkából előkerült a tojásfestő fazék és kanál, majd kezdődhetett a varázslat. A hagymahéj nálunk nem volt divat, mi piros krepp-papírt áztattunk a vízbe, melyben megfürdettük a keményre főtt tojásokat. Csak ép héjú, házi tojásokat használtunk, melyek a barna sokféle árnyalatában pompáztak. A világosabbakat a festékes víz jobban, a sötétebbeket kevésbé fogta meg. A vízfürdő után rongyra raktuk őket száradni, majd szalonnabőrrel vagy kevés zsírral kenegettük, hogy szép fényesek legyenek. Másnap ez volt az öntözőink jutalma (na jó, a gyerkőcök csokit meg egy kis aprópénzt is kaptak).

A húsvéthétfő mindig ugyanazzal a koreográfiával indult: édesapám egy pici vízzel kiöntött az ágyból. Ha korábban is keltem, mindig türelemmel vártam, hogy beosonjon hozzánk egy pohár langyos vízzel. Utána szépen felöltözködtünk és vártuk az öntözőket – a rokonságunkba tartozó férfiakat. Nem jöttek sokan, és nem is időztek nálunk, mégis utáltam, hogy délre a sok jóféle kölnitől igencsak szaglottam. Azonban jó volt egy rövidet beszélgetni azokkal a rokonokkal, akikkel az év folyamán alig-alig találkoztunk.

"A csallóközi legények nem locsolkodni, hanem öntözni járnak"

Eltelt két évtized, s az öntözés kiment a divatból. A férfiak lusták útnak indulni, a nők pedig örülnek, hogy csak a saját parfümüktől szagosak. Mi is csak így voltunk ezzel. De mióta szülők lettünk, tudatosan fordulunk vissza több mindenben a gyökereinkhez. Húsvétvasárnap újra tojást festek – bár már a krepp-papír sem az igazi -, hétfőn pedig vasalt ingben útnak indítom a fiúkat.

Nincs a húsvétnál megosztóbb ünnepünk.  A négynapos hosszú hétvégét egyre többen töltik wellness szállodákban ázva. Egyre több az olyan lány, aki még életében nem festett piros tojást és az olyan fiú, aki az édesanyján kívül talán senkit sem locsolt meg igazán. Mert lehet ugyan a húsvéti locsolkodást utálni vagy épp szeretni, de ettől függetlenül igyekeznünk kell megadni a választás lehetőségét gyermekeinknek, hogy ők döntsék el: húsvéthétfő a locsolkodás vagy a csobbanás napja legyen-e inkább.

Ha pedig úgy döntünk, hogy otthon maradunk, van néhány egyszerű, bevált vendégváró falatom – nem csak húsvétra!