Az agyagipar (kerámia) a legrégibb iparok egyike. Körébe tartozik azoknak az áruknak gyártása, melyeknek fő nyersanyaga az agyag. Agyagnak nevezzük az olyan földféleséget, melynek jellemző tulajdonsága, hogy vízzel áztatva képlékeny, vagyis gyúrható, formálható, alakját kiszáradás után is megtartja és kiégetve összetartó, kemény, kőszerű anyaggá lesz, mely vízzel többé fel nem áztatható. Az agyagáruk gyártása tehát az agyag formálhatóságán és a tűzben való megkeményedésén alapszik. A különféle agyagáruk, bár készítésmódjuk lényegileg azonos, mégis a felhasznált nyersanyagok különbözősége, az égetés hőfoka, díszítésmód stb. tekintetében nagyon különböznek egymástól.
„A mesterségek mestersége” – olvashattuk már pár helyen. A kerámiával foglalkozó emberek szintúgy a művészeteket képviselik, és teszik még csodásabbá. Csallóközben elhelyezkedő Albáron él Cseh Péter keramikus, aki elárulta, mit ábrázolnak a kedvenc munkái. Itt nem polcról leemelt kerámiákról van szó, hanem tiszta szívvel, saját kezűleg készített gyöngyszemekről.
A kerámia a természeti elemek, a tűz, a föld és a víz erejéről szól. A kerámia agyagból készül, mikor is az agyagot magas hőfokon égetik ki. A főszereplő a föld, aminek az ember is része, hiszen a végén visszatérünk az anyaföldbe. A vázák a természetes felületek és formák szépségét mutatják be.
A NŐ ÉS A FÉRFI mellszoborra nagyon büszke vagyok! Kerámiából szobrokat készíteni ugyanis komoly mesterségbeli tudást igényel, a kiégetés bonyolult folyamat (én 1050 fokon égettem ki ezeket a büsztöket.) A kerámia a szobrászat és a festészet között foglal helyet, egybefogja a plasztikát és a színt.
CSALÁD szobor - Az ember életében a legfontosabb a család. A hagyományos családot formáztam meg ezzel a szoborcsoporttal. Feleségemmel akár mi is lehetnénk ez az apa és ez az anya a két gyerekünkkel (most várjuk a harmadikat). A család adja a talapzatot, ahonnan elrugaszkodhatunk. A mai modern világ széttörte azt az egységet, amit régen a család jelentett. Ezért is tartottam fontosnak megmutatni a régi csallóközi családot. Ők anyáink és nagyapáink nemzedékét képviselik, a gyökereinket, amelyekből táplálkozhatunk. A puli is fontos szereplő, az ember szereti a háziállatot, mert melegséget lop az életébe.
A LÉHA NŐ - A kép díszes aranyrámába került, mert a léha nő csillogó életet él. A sötét háttér a külsőségekre fókuszáló élet értelmetlenségét mutatja. A műszempillákat acéldrótokból készítettem, a kifestett arc felemás: egyik oldala már repedezik. Az ember ugyanúgy, ahogy egy mosógép, elromolhat. A nőt is elrontja a léha élet, a pénzhajhászás, teste- lelke belebetegszik. A fekete és a fehér kéz azt mutatja, hogy a támadás mindig a háttérből éri az embert, sosem szemből. A nőt szárnyait megszaggatva ábrázoltam, mert a pénzhajszában már elvesztette a szabadságát.
A HIT EREJE - Az ember nem csak istenben – önmagában és a jóban is hihet. De valamiben hinni kell! A keresztre feszített Jézus ennek a gondolatnak a szimbóluma. Körülötte a tojásforma burok az életet jelképezi, hiszen tojásból születik az élet. Az aranyfestés a kísértést szimbolizálja, csábít bennünket a csillogás, a hírnév. „Add el a lelkedet!” – harsogja körülöttünk minden. Aranyburkunk azonban törékeny lábakon áll, és a végső kérdés mindig széttöri, mert mindenkinek hazudhatunk, csak saját magunknak nem.
SZÍNEZETEK
Mennyi ócskaságot felhalmozunk magunk körül! Saját bóvlijaink rabjai vagyunk: a képen a rácsok erre utalnak. Engem ez nagyon bánt. A nők festékkel fedik el a szép arcukat, a festék alatt a szép bőr berepedezik, a szem vérezni kezd. Minden divat, csak a természetes szépség és a normális női alak nem jön divatba soha.
