Hímzett, gazdagon díszített blúzok, ragyogó fejdíszek, pergő szoknyák, csillogó csizmák – ha a népi kultúráról beszélünk, szinte egyből a népviseletek felé ívelnek a gondolataink, hiszen már ezek látványa is elkápráztatja a nézőket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyelem irányult régiónk értékeire, a csallóközi viseletet azonban nem volt egyszerű megtalálni, de az Új Nőnek mégis sikerült, és hol máshol, ha nem a hagyományok és a közösségi kapcsolatok újjáélesztését is zászlajára tűző Csilizközi Piacon!
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a falvak és mezővárosok lakosságára nem volt jellemző, hogy népviseletben járnának. Ide sorolták a Csallóközt is, ahol az emberek jellemzően inkább polgári, városias öltözetet hordtak. „A szoknya különböző bőségű, rendesen hosszú, helyenként földig érő. Az ujjassal azonos anyagból készül. Ha kötény kerül eléje, annak az anyaga is azonos a szoknyáéval vagy fekete lüszter, esetleg klott" - írták a lexikonban.
Méri Barbara varrónőnek sok kutatás után mégis sikerült megtalálni, és elkészíteni a csallóközi viseletet – először néptáncos lányainak fellépőruhaként, majd a Csallóközi Néptáncegyüttesnek és a Dunaág Néptáncműhelynek.
Milyen lehetett a csallóközi viselet?
Barbara hosszas keresgélés után vázolta fel a viseletet, amely anyagában, és mintájában is követi az eredeti ruhákat. Az apró virágos kartonanyag adja a női viselet alapját – a blúz, a térd alattig érő szoknya és a hozzá tartozó kötény is egy anyagból készül. A csipke és a zsinór is megjelenik viseleten: a blúz körgallérját, és a gombsort is díszíti, csakúgy, mint a szoknya fodrát. A szoknya alatt többrétegnyi alsószoknyával hangsúlyozzák ki a viselő derekát. Masnival „szabják méretre“ a derékbőséget, így a szoknyák idomulnak a különböző életciklusokban változó női testhez. Félcipővel hordták a ruhát, amelyet olykor többsoros piros gyöngynyaklánccal tették ünnepibbé. Hétköznap egyszerűbb kötényt kötöttek a szoknya elé. A ruhát ritkán mosták, inkább csak az alsóruházatot, az alsószoknyát és az inget.
A néprajzi lexikonban a csallóközi férfiak öltözetéről is szót ejtenek – itt is nyomon követhető a városiasodás hatása. Míg a 19. században öltözékük alapján is felismerhető volt, milyen mesterséget űz annak viselője, a változás miatt az öltözék is polgáriasabb lett. De például a csallóközi molnármesterek molnárszürke posztóöltözetének színe mégis emlékeztettethetett a mesterségre.
Forrás: Új Nő
