Melyik az a fa, amelyik tüzelőt ad télre, mégsem kell hozzá kivágni? Ezt, a Mátyás király meséibe illő találós kérdést elődeink még mindannyian meg tudták válaszolni. Most újból Csallóköz varázslatos fáinak nyomába eredtek.
Botoló fa vagy botlófa.
Leggyakrabban ezzel a két névvel illették azokat a fákat, amik különleges alakjukkal elengedhetetlen tarrtozékai voltak a csallóközi tájnak és a helyi emberek életének. A borotválkozó pamacsokra emlékeztető fák egykor szinte minden vízpart mellett megtalálhatóak voltak, mára mégis úgy kell keresni, ha látni akarunk egyet. Éppen ezért is indult kezdeményezés a csallóközi botlófák felkutatására és bemutatására.
De mitől is lesz egy fa botlófa? A lényeg a fa kezelésében, botolásában rejlik. Botlófának elsősorban gyors növekedésű fafajokat választanak, jellemzően füzeket, nyárfákat, eperfákat. Egyes vidékeken keményfákat is alkalmaznak, például gyertyánt, bükköt vagy tölgyet. Csallóközben a fehér fűz egyedeiből alakították ki a botlófákat, ezeket hívjuk botlófüzeknek. Ez a fafaj tökéletesen megfelelt a célnak, hiszen a vízparti füzek egyszerre tudták hasznosítani a gazdag vízellátottságot és a bőséges napsütést, így évről-évre nagy hajtásokat tudtak növeszteni. A fa törzsét 2-2,5 méter magasan visszavágták, így a természetes korona helyett egy pontból nőtt ki az összes ága. Ezeket az ágakat 3-4 évente levágták, majd hagyták, hogy a fa ugyanabból a pontból új ágakat hajtson. Az eképpen rendszeresen visszavágott füzek egy jellegzetes, bunkóra hasonlító vastag törzset alakítottak ki. A pár évente levágott növedék tűzifát és vesszőt biztosított az embereknek anélkül, hogy ki kellett volna vágniuk a fákat. Ez a tűzifát és kosárfonó alapanyagot biztosító tájhasználati mód már akkor feltalálta a fenntarthatóságot, amikor a fogalom talán még nem is létezett.
A botlófüzek azonban nem csak a csallóközi népi tájhasználat emlékét őrzik, de fontos természetvédelmi szerepet is betöltenek. A botolásnak köszönhetően ugyanis a fehér füzek nem tudnak hatalmas koronát növeszteni, ami a fajra jellemző módon, a súlyánál fogva széthasítja a fa törzsét. A folyamatosan lebotolt füzek élettartama akár 50 évvel is meghaladhatja a kezeletlen egyedekét, így vastagabb törzset tudnak növeszteni. Ezek a vastag fatörzsek előbb-utóbb elkezdenek odvasodni. Az így keletkező faodúkba fészket rakhatnak méhek, darazsak, madarak, de menedékül szolgálhat a denevéreknek is. Egy magányos botlófűz is növelni tudja egy élőhely biológiai sokféleségét, ezért megőrzésük természetvédelmi érdek.
Mióta az embereknek egyre kevésbé van szükségük tüzelőre, az elmúlt évtizedekben folyamatosan felhagytak a füzek botolásával. A botlófüzek botolás hiányában hatalmas koronákat növesztettek, majd széthasadtak. Az emberi beavatkozás nélkül a szemünk láttára tűnnek el a tájból ezek a jellegzetes fák. Ezért is indított most programot a Kukkonia Polgári Társulás a botlófüzek felkutatására, bemutatására és fenntartásukra.
A helyiek bevonásával keresik Csallóköz legszebb botlófüzét. Botlófüzet bárki jelölhet a versenyre október 18-ig. A jelöléshez nincs másra szükség, mint emailben elküldeni a fa földrajzi elhelyezkedését (pl. GPS koordináta vagy Google Maps lokáció megosztása), a helyszín megnevezését és legalább egy fényképet. A jelöléseket a kukkonia [at] kukkonia.sk email-címre várják.
A jelölések összesítése után a közönség fogja megszavazni melyik legyen 2026-ban Csallóköz legszebb botlófüzét. A szavazás a Kukkonia Community Facebook-oldalán fog zajlani. A nyertes helyszíneken információs tábla fogja felhívni a figyelmet a botlófüzek jelentőségére.
